| BLOG

 

“A dezodort váltják le legritkábban natúr változatra

A napokba olvastam egy statisztikát, miszerint a dezodort váltják le legritkábban natúr változatra, ami egészen meglepő volt. Erről írtam egy posztot Facebookon, mert számomra ez lenne az egyik legfontosabb termék, amit javasolnék, hogy cseréljünk natúrra. Eltömődött pórusok, alumínium és alkohol, érzékeny, irritált bőr, a hajtógázról már nem is beszélve. Nekem volt egy 1 éven át tartó kálváriám a sok éven át tartó hagyományos izzadásgátlóm használata után, és megváltás volt Adri natúr deójára váltani, amit ma már a SweetYou márka alatt lehet megtalálni. A Facebook poszt alatt jöttek a kommentek, hogy azért szerencsére sokan ezzel kezdték a váltást, és jött a tipp, miért nem írok erről egy bejegyzést. Rengeteg dolgot lehet olvasni az interneten, és szinte mindennek az ellenkezőjét is. Ezek egy-két kivétellel kevésbé tudományos alapokra támaszkodnak, úgyhogy mint korábban biológusnak is készülő, aki általában szeret tudományos tanulmányokban és kutatásokban elmélyedni, megosztok néhány gondolatot dezodor témában. A legtöbb kritika ilyenkor, hogy na jó, de hány ember vett részt a tanulmányban, csak 20, csak 50, és ezernyi kifogás még, hogy miért nem releváns az eredménye. Én igyekszem pro és kontra gondolatokat is megosztani Veled, és kérlek vedd őket gondolatébresztőnek. Hogy mennyire kerülsz majd a komfortzónádon kívül, az a bejegyzés végén kiderül. A téma hosszúsága miatt pedig két részletben érkezik az írás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze mivel is kezdhetném a bejegyzést, ha nem néhány szóval az izzadásról.

Az izzadás alapvetően egy nagyon természetes és emberi dolog, amit az evolúciónak köszönhetünk. Ezáltal adjuk le a felesleges hőt, hiszen a víz bőrünkről való elpárolgásával hűtjük a szervezetünket. Nagyon egyediek vagyunk ebben, az állatvilágban nem találkozhatunk ilyen típusú hőleadással. A ragadozók például kifejezetten az árnyékot keresik a legnagyobb melegben, míg az ember képes akár tűző napsütésben is huzamosabb időt tölteni. Ez lehetővé tette például, hogy az eszközök nélküli őseink felvegyék a harcot a nagyobb, gyorsabb, erősebb állatokkal. Kifejezetten úgy vadásztak, hogy a legnagyobb melegben szó szerint futtatták az állatokat. Ők nem tudták olyan tempóban hűteni magukat, lassítaniuk kellett, vagy akár meg is kellett állniuk, hogy lihegéssel tegyenek mindennek eleget, ezáltal máris kiszolgáltatva magukat a vadászoknak.

Ezt tartják a legősibb vadászati formának egyébként. No de picit elkalandoztam, bár szerintem ez egy érdekes téma.

Visszatérve, az izzadás során továbbá távoznak káros méreganyagok is a testünkből, ami szintén nem véletlenül alakult így. Vannak, akik már itt nem értenek egyet, de nem szeretnék visszamenni Ádám és Éváig.

Bizonyos esetekben erőteljesebben jelentkezik az izzadás. Hiperhidrózissal, azaz nagyfokú verejtékezéssel akkor van dolgunk, ha az izzadás mértéke meghaladja a hőszabályozás által indokolt mennyiséget. Ez a populáció 1-3%-át érinti.

Az izzadság maga víz, só, protein, és önmagában teljesen szagtalan. A kellemetlen szagok kialakulásáért a később elszaporodó baktériumok felelősek, leginkább a Staphylococcus és a Corynebacteria törzsekből.

 

 

Akkor vágjunk
bele, mit is csinál a dezodor?

A dezodoroknak 2 fő csoportjával fogok foglalkozni a továbbiakban: 1) izzadásgátló dezodorok 2) natúr dezodorok.

Előbbi, ahogy a neve is mondja, az izzadást gátolja, és nem elsődleges funkciója, hogy fellépjen a kellemetlen szagok ellen. Ezzel szemben a natúr dezodorok utat engednek az izzadásnak, és feladatuk, hogy hatékonyan fellépjenek a kellemetlen szagok kialakulása ellen.

Az izzadásgátló dezodorok alapvetően alumíniumsókat tartalmaznak, és a bőr felszínén megjelenő nedvességgel (abban feloldódva) egy gélszerű anyagot képeznek. Ez a verejtékmirigyekre ülve blokkolja, vagyis megakadályozza a további izzadást. Hajtógázas, stiftes, golyós változatban fordulnak elő leggyakrabban.

A natúr dezodorokban legfőképp szódabikarbónát vagy cink-oxidot és illóolajokat alkalmaznak a kellemetlen szagokért felelős baktériumok kordában tartására, de ezeket később még részletezem. Előfordulhat folyékony, keményebb stiftes és krémesebb tégelyes változatban is. A felesleges nedvesség felszívására valamilyen keményítő kerül a krémes vagy stiftes dezodorokba.

 

 

Alumínium – nem alumínium? Itt szokott felmordulni a világ.

Paula Beogun-t (amerikai televíziós személyiség és kozmetikai márka tulajdonos, szabad fordításban a “kozmetiukum zsaru”) sokan követik a kozmetikumok iránt érdeklődők, hiszen rengeteg tudományos adatot használ, hogy bizonyos összetevőket veszélyes vagy veszélytelen kategóriába soroljon. Munkája alapos, számomra azonban sokszor egyoldalú a megközelítése, ugyanarra az érvre gyűjt számos adatot. Ugyanakkor néhány faktort figyelmen kívül hagy – a környezetvédelemmel kapcsolatos pontokat például – így mindig marad bennem egy kis hiányérzet. Paula saját kozmetikumai egyébként nem csak természetes összetevőket tartalmaznak, ami érződik is írásain, alapvetően nem natúrpárti.

Ettől függetlenül természetesen most is megnéztem, hogy ő mire jutott, hogy az ő oldala is képviselve legyen. A nem veszélyes besorolást adta az alumíniumnak. Indoklása, hogy az alumínium nem tud a bőrbe szívódni, és kutatások alapján nem hozható kapcsolatba a mellrákkal. Ez az általam olvasott tanulmányokban is valóban így volt, egyet kivéve, ami kivételesen nagyszámú résztvevővel történt, de annak eredményeit később nem fogadták el bizonyítékként.

 

 

Visszatérve Paula érvelésére, arról nem esik szó nála (ismét egyoldalú az érvelés…), hogy az alumínium tartalmú dezodorok a pórusok eltömődéséhez vezetnek, és ezáltal akadályozzák a méreganyagok távozását.

Bőrgyógyászati szakvéleményként ennek kapcsán a következőt kaptam, és tudatosan igyekszem nem szakzsargont használni, elnézést, ha valakinek nem elég tudományos. A verejtékmirigyekbe betokosodott baktériumok elfertőzhetik a szomszédos mirigyeket. Kis duzzanatok, de akár komolyabb, dió méretű gyulladások is keletkezhetnek, amiket rosszabb esetben sebészeti beavatkozással kell eltávolítani. Ilyenkor azonnal abba kell hagyni az izzadásgátló használatát, és amint lemegy a duzzanat, váltani kell egy alumíniummentes deóra. Engedni kell, hogy a bőr izzadhasson, és menni tudjon, aminek mennie kell.

Érdékességképpen megjegyzem, hogy az alumínium tartalmú deó lehet a legnagyobb ludas a ruháink elszíneződésében is. Az alumíniumsók az izzadsággal (protein) keveredve reakcióba lépnek a textilszövettel, és így lesz a kedvenc fehér blúzból rendkívül elszomorító sárga foltos.

 

 

Hogy ez se maradjon ki:
a parabén-para

Egy másik felkapott téma a dezodor körül, hogy tartalmaz-e parabént. Paula Beogun oldalán a parabén az egyik legveszélytelenebb tartósítószerként van említve. Tartósítószert azoknál a termékeknél kell használni, amelyekben van víz. Paula most is a kozmetikumokban fellelhető mennyiségre és a felszívódási képességre utal. Viszont már vannak olyan tanulmányok, amelyek a parabén ösztrogénszerű viselkedését mutatják, a hormonháztartásunkat megzavarva*. Az ösztrogén ezen formája a mellrák rizikóját is növelheti, illetve rákos sejtekben is találtak már parabént. Volt olyan tanulmány, ahol a rákos szövetek 90%-ában megtalálható volt. Ez sok kutatóban aggodalomra adott okot. Az ok-okozati összefüggések bemutatása – ez esetben az, hogy a parabén valóban rákot okoz – mindig komplex folyamat, és időbe telhet a bizonyosság ebben a tekintetben. Talán mégis elgondolkodtató, hogy számos kezdeményezés indult már Európában a parabén betiltására. Megtévesztő lehet, hogy azonnali negatív hatást nem lehet érzékelni, de hosszú távon veszélyesnek ítélték meg a kutatók, amit adatokkal is alátámasztottak.

A parabének továbbá allergiás reakciókat is kiválthatnak az arra érzékenyeknél. A parabénekkel szembeni túlérzékenység nem ritka jelenség, klasszikus tünete a kontakt dermatitisz, mely egy kellemetlen, gyulladásos bőrbetegség.**

Én összességében inkább javasolnám a parabén kerülését. A nem vízzel készült termékeknél például teljesen elkerülhető a tartósítószer használata.

 

 

Az a vitatott detox folyamat – most akkor van, vagy nincs?

Bár van, akinél már első naptól örök barátság alakul ki, vannak olyanok is, akik azt tapasztalják, hogy a natúr dezodor nem működik. Viszont, ha adnak neki esélyt, idővel sikerül átszokni, és nagyon megkedvelik a natúr változatot, ráadásul nyugodtabb szívvel is használják. Kifejezetten egyedi, ha valakinél egyáltalán nem működik egy natúr dezodor.

Ezt az átszokást gyakran detox folyamatként írják le, és azzal indokolják, hogy az alumínium tartalmú dezodorok elhagyása után az eltömődött pórusokon keresztül távoznak az eddig visszatartott méreganyagok. Számos orvos azonban kritikusan nézte ezt a megfogalmazást, és cáfolta ennek a detox-folyamatnak a létezését. De akkor mégis mi lehet a magyarázat arra, hogy van, akinél rögtön működik egy natúr deó, és van, akinél idővel kezd csak el hatni? Erre egy nagyon érdekes és viszonylag friss tanulmány eredményeit osztanám meg.*** Ennek során kimutatták, hogy a hónalj alatt megjelenő baktériumok nagyon változatosak, és egyénenként különbözőek lehetnek. Ez pedig egyéni összetételű izzadságot eredményez.

Azt, hogy milyen típusú baktériumpopulációk kerülnek túlsúlyba, azzal hozták összefüggésbe, hogy korábban használtak-e, és pontosan milyen típusú deót

használtak a kutatásban résztvevők.

A kutatás egy része úgy zajlott, hogy a résztvevőknek abba kellett hagyni a korábban használt dezodortípust, melyek alapján 3 csoportot különítettek el, majd a kutatók figyelték, mi történik. Az egyik megállapítás az volt, hogy a korábban izzadásgátlót használók esetében (pl. alumíniumot tartalmazó dezodor) annak elhagyásával – most figyelj – sokkal gazdagabb (!)  baktériumpopuláció alakult ki a hónalj területén, mint azoknál, akik olyan dezodort használtak korábban, melynek elsődleges célja a kellemetlen szagok megelőzése volt (pl. natúr dezodor), vagy akik semmilyen dezodort nem használtak. Arról is szót ejtenek, hogy igazából az izzadásgátlók csak a múlt században jelentek meg. Így nincs elegendő információnk, és nem kizárt, hogy az emberi test számára kedvezőtlen baktériumoknak adnak helyet a maguk „gazdagságával”, melyet az imént említettem. Olyan baktériumokra utaltak, melyek természetes módon nem jelennek meg a hónalj területén, és amelyeket valóban felfedeztek a kutatás során.

Ez mindenképpen elgondolkodtató, és így nem is meglepő, hogy ha egy izzadásgátlóról váltunk, akár sokkal nagyobb feladattal kell megbirkóznia a natúr deónak, mire hatékonyan tud dolgozni.

 

Huh, ezt az utolsó részt nekem is meg kellett emésztenem miközben olvastam. Remélem, már most is kaptál érdekes, elgondolkodtató információt, de a második részben tovább megyünk. Natúr összetevőket veszünk nagyítónk alá, kiderül, hogy talán nem is jól használjuk a deónkat, és segítek eligazodni a SweetYou illatok között is, hogy megtaláld a számodra legjobbat! Hamarosan jövök!

Betti

 

 

 

* Final amended report on the safety assessment of Methylparaben, Ethylparaben, Propylparaben, Isopropylparaben, Butylparaben, Isobutylparaben, and Benzylparaben as used in cosmetic productsExit Disclaimer. International Journal of Toxicology 2008; 27 Suppl 4:1-82. doi: 10.1080/10915810802548359.

** http://www.dermnetnz.org/dermatitis/parabens-allergy.html

*** PeerJ 2016. The effect of habitual and experimental antitranspirant and deodorant product use ont he armpit microbiome. Julie Urban, Daniel J. Fergus, Any M. Savage, Megan Ehlers, Holly L. Menninger, Robert R. Dunn, Julie E. Horvath